«vissza   nyomtatás

Építészek: Józsa Ágota, Sajtos Gábor, Szabó Levente

Az együttesről
A „Nagy Kiállítótér” és a hozzá kapcsolódó fejlesztések jelenthetik az Európa Kulturális Fővárosa címet elnyert Pécs nagy beruházásai közül a történelmi Belvárosnak új identitást adni képes, arculatformáló beruházást. Hitünk szerint ezért feladatunk nem csupán funkcionális vagy városépítészeti feladat, hanem a tágabb értelemben vett terület jelentőségének felértékelése is. Célunk és mottónk az integráció volt. A Káptalan utcát a kertekkel, a várfal tövében megfogalmazott közparkkal, mindezt az Aradi Vártanúk útjával olyan áramló terekként képzeljük összekötni, amelyek multifunkcionális parkként működve segítik elő a kulturális központ működését.
 
Éppen ezért – tiszteletben tartva a meglévő beépítési karaktert – ez a multifunkcionális park jelentette a vezérfonalat a tervezés során. Épületünk a várfal tövénél kialakuló parkot bővíti, teszi könnyen elérhetővé, miközben a múzeum hatalmas tömege támfalszerűen, mértéktartóan van jelen.
 
Koncepcionális alapkérdésünk volt, hogy az új múzeum főbejáratát nem közvetlenül adjuk meg, hanem a helyre jellemző udvaros beépítésnek megfelelően a meglévő U-alakú udvarból biztosítjuk a bejutást. Így a Káptalan utcai helytörténetileg értékes falat a belső oldalon mellvédig feltöltve olyan tölcsérszerű teret alakítottunk ki, mely az előcsarnok transzparens dobozával együtt nyitott-fedett publikus térként, sajátos agóraként képes működni. Fontosnak tartottuk a Káptalan utcai kőtámfalnak, mint a hely hangsúlyos elemének a megőrzését, a múzeum főbejárata noha a meglévő belső udvarból közelíthető meg, a püspökség melletti "spanyollépcső" kialakításával intenzív kapcsolatot biztosítottunk a fenti közpark felé is - mindezzel az utcára jellemző udvaros kontextust átértelmezve több szintben is megvalósítottuk.
 
Épületünk inkább landmark, mint ház, amennyiben formálásával erősebben kötődik a közpark világához és léptékéhez. A belsőben megjelenő – az eltérő belmagasság-igényekből fakadó – hármas tagoltság a külsőben is megjelenik, a zöldtetőn háromosztatú lejtős járható kerteket létrehozva ezáltal.
 
A városfalon belül, a Székesegyház közvetlen szomszédságában, a Káptalan utca kialakult és adott léptékű világába illesztendő program önmagában erős feszültségben áll a helyszínnel. Valljuk, hogy a teljes földalatti megfogalmazás közhelye és a fent megjelenő, a kisebb házak léptékéhez igazodó felépítmény álságos csapdája helyett egy olyan utat javasolunk, ahol a ház határozottan és arányosan megjelenik, jelen van az utcában. Épületünk, noha jelentősen földbe süllyesztett tömegével nem tolakszik a környező beépítés léptéke elé, de nagyközépület jellegét megmutatva tájépítészeti elemként megjelenik - akárcsak maga a városfal, vagy a Káptalan utca kerítésfala.
 
A múzeumról
Egymás alatt, de a kétszintes előcsarnok teréből megközelíthetően helyeztük el a kiállítótereket, az alsó szinten az állandó kiállításnak helyet adó Modern Magyar Képtárat, a felső szinten pedig az ideiglenes kiállításnak helyet adó „Nagy Kiállítóteret”. Mindkét teret úgy alakítottuk ki, hogy önmagukban is 2-2 részre szekcionálhatók, az akadálymentes közlekedésnek is megfelelő rámpákkal pedig egyfelől a földalatti koncepciót erősítettük, másfelől a terek – főképp egyben megvalósuló, nagyteres kiállítási koncepció esetén érvényesülő – eleganciáját és téri gazdagságát céloztuk elősegíteni. Az egyes kiállítóterek térrészei között olyan dinamikus, folyton változó, gazdag átlátásokkal rendelkező vizuális kapcsolatokat hoztunk létre, amely az egyben és külön való működést egyszerre képes segíteni. A múzeumtereknél tehát biztosítottuk a szeparálhatóságot, azaz a terek működnek nagy, egybefüggő térként is, de elképzelhető a szekcionállt, mobil térelválasztókkal tagolt kiállítási koncepció megvalósítása is.
 
Az átjárást a Káptalan u. 4. szám alatti épületbe biztosítottuk egy olyan rámpatéren át, mely a múzeumtér–előcsarnok–világ szerves része, elsötétíthető áttetsző kapcsolattal rendelkezik az állandó kiállítás tere felé is
 
A természetes fény beengedését fontosnak tartottuk e a földalatti pozícióban, de a teljes elsötétíthetőség is biztosított. A fénykürtővel, a „spanyollépcső” rámpáját kísérő bevilágító sávval és a felülvilágítókkal tehát csupán a lehetőségét teremtettük meg annak, hogy megfelelő kiállítási koncepció esetén annak részeivé váljanak, távvezérelt elsötétíthetőségük megoldott.
 
Az előcsarnok épületünknek, de a tágabb környezetrendezésnek is meghatározó, központi eleme. A fedett-nyitott előtetővel fedett teret a homlokzatokon is megjelenő Zsolnay-mintával valódi kerámia és üvegburkolatként képzeljük el, melyek kibélelik az előcsarnok tetejét, míg a múzeumterek és az előcsarnok közötti falon áttetsző üvegmintaként jelennek meg. Ugyanez a minta a műkő homlokzati felületeken absztrakt lenyomatként jelenik meg, míg az előcsarnok üvegfalán szitázott felnagyított mintaként. Az ornamentikának ezt a fajta építészeti alkalmazását egyfelől kortárs folyamatként adekvátnak érezzük, másfelől elképzelésünk szerint léptéket és identitást adhat a teljes projektnek (egészen az arculattervezésig bezárólag).
 
A kétszintes előcsarnok alsó szintjén alakítottuk ki a kiszolgáló funkciókat (ruhatár, büfé, vizesblokk, shop), de itt helyeztük el az előadótermet is. A büfé zárt fogyasztótere a lenti foyerban, míg a nyitott fogyasztótere az előtető alatti bejárati térben alakult ki. Az előcsarnok felső szintjén megfogalmazott recepció-büfé doboza tárgyszerű elem, az alsó büfével étellift-kapcsolata biztosított. A vertikális közlekedést egy térbe állított egykarú lépcső, egy a könyvtárgalériára felmenő kiszolgáló lépcső és a valamennyi szinten átmenő 10 személyes teherlift biztosítja.
 
A múzeumterek a hátsó traktusban kialakított, kiírás szerint működő raktár- és restaurátorháttér szolgálja ki. A gazdasági feltöltést, tekintve annak ideiglenes jellegét, a jelenlegi udvaron keresztül képzeljük el. Ez szükség szerint a meglévő kapu átépítését vagy áthelyezését teszi szükségessé, viszont nem okoz indokolatlanul nagy beavatkozást az utcaképbe. A zsilip-átmeneti raktárhoz és valamennyi nagy raktárhoz, illetve a gépészeti térhez is csatlakozik a 3x5 m-es alapterületű teherlift, mely a teljes épület vertikális kiszolgálását biztosítja. A restaurátorblokk természetes bevilágítását az időszakos használatú szabadtéri színpad felől oldottuk meg.
 
A Káptalan utca 4. szám felőli traktusban két szinten helyeztük el az irodablokkot és a könyvtár funkcióját. A bejárati szintről közelíthetők meg az irodák, melyeknek a raktár- és restaurátorblokkal való kapcsolatát is megoldottuk. Felette, a galériaszinten, a nagy belmagasság kínálta előnyöket kihasználva alakítottuk ki a könyvtárat.
 
A közpark és a színház
A „múzeum-utca” kiírásban megfogalmazott koncepciója, valamint a városfal tövében kialakult és épületünk tetején folytatódó közpark együttesen valódi, nagyméretű kulturális célú szabadtéri felületet jelentenek a város szívében. Teszik ezt anélkül, hogy az utca kialakult harmóniáját, arányait felborítanák. A kiírás igénye szerinti Aradi Vértanúk útja felőli kapcsolatot, a leendő mélygarázzsal megkívánt összeköttetést, valamint az említett közpark és a színház méltó megközelítését a nyugati homlokzat mellett megfogalmazott „spanyollépcső” biztosítja.
 
A színházunk 200 férőhelyes, de további mobil sorokkal bővíthető a kívánt, közel 300 fős mértékig. Nézőtere alatt biztosítottunk minimális kiszolgáló blokkot a nézőknek és előadóknak egyaránt. Színházunk az előadáson kívüli időben a lépcsősor és a közpark szerves része, afféle tereptárgy.
 
A "spanyollépcső" megnyitásával a várfal tövében és az épületünk tetején kialakuló közpark intenzív kapcsolatba kerül a "múzeum-utcával", akár egyetlen nagy szabadtéri kiállítóterületként berendezve azt.
 
Épület, köztér, park és utca tehát – hitünk és szándékaink szerint – egyetlen nagy, egymást átható együttessé állnak össze.
 
Építész tervezők: Józsa Ágota, Sajtos Gábor, Szabó Levente
Építész munkatárs: Simon Orsolya, Gyüre Zoltán, Páll András, Tóth Ádám
Kert- és tájtervezés: Gyüre Borbála
Statika: Horváth Csaba
Gépészet: Cser Ildikó, Morlin András
Elektromosság: Kovács György
 

<< vissza