«vissza   nyomtatás
 
Pauer Gyula

Az első PSZEUDO kiállítás manifesztuma

A PSZEUDO magyar megfelelõi: ál, hamis, nem valódi, valódinak látszó. A szobrászatban Pauer Gyula 1970-ben készült munkáival kapcsolatban került alkalmazásra. A szobor egyik feltűnõ tulajdonságát jelzi, s ezen keresztül a szobrászat egy új aspektusát. A PSZEUDO szobor nem annak látszik, ami valódi formája. A PSZEUDO szobor nem a szobrászatról beszél, hanem a szobrászat helyzetérõl.

A PSZEUDO szobor egyik történeti eszménye a MINIMAL ART: A MINIMAL szobor néhány geometrikus formára redukált plasztika, melynek sokírozó hatása éppen a tiszta, puritán megjelenés, a díszítõ hatások vagy az érzelmesség tudatos kerülése. A másik elõzménye az OP ART művészet illuzionista technikája. Az OP ART a tiszta formát a mozgás végtelen lehetõségeire oldja fel. Az OP ART azonban megmarad síkművészetnek, díszítõ illuzionizmusnak.

A PSZEUDO a MINIMAL szobor puritán formái elé egy másik szobor felületét hazudja, s így tulajdonképpen két szoborról ad egyszerre képet. Ezt úgy éri el, hogy az egyszerű geometrikus formák felületére egy másik, kevésbé egyszerű plasztika képét vetíti. A leképzés szórópisztollyal történik, a szobor felületén egy másik szobor felülete jelenik meg. A PSZEUDO szobor így egy tárgyon egyszerre jeleníti meg a létezõt és a látszatot, az anyagit és az anyagtalant. A konkrét formák felfoghatók, de tudomásulvételüket az illuzionista kép állandóan megzavarja.

A PSZEUDO végülis a következõ szobrászati témákat tartalmazza:

  1. A plasztika meglétét
  2. A plasztika hiányát
  3. A PSZEUDO jellegű attitűdöt, a tárgy manipuláltságát

E témák kilépnek a szobor anyagi terébõl, és funkcionális értelmezést keresnek. A következõ értelmezést tartjuk megfelelõnek:

A PSZEUDO jelleg a szobor plasztikai manipuláltságát jelenti. A manipuláltság a művészet általános egzisztenciáját jellemezheti. A PSZEUDO szobor formai és technikai manipuláltsága csak szimbóluma a szobrászat (és a művészet) egzisztenciális manipuláltságának. A modern művészet a 20. század utolsó harmadában a fogyasztói cikkek útját végigjárva került a társadalmi manipulációk örvényébe. A PSZEUDO szobor természetesen nem beszélhet a művészeti cikkek árainak, forgalmazásának, reklámmódszereinek és tárgyi funkcióinak manipuláltágáról, mert a PSZEUDO szobor nem történeti értekezés, nem szociológiai dolgozat és nem illusztrált népszerűsítõ elõadás. A PSZEUDO szobor plasztika, amely önmagát mint manipulált plasztikát mutatja be, és ezzel a manipulált egzisztencia létét bizonyítja. A PSZEUDO önmagát leplezi le, mint hamis képet, vagy legalábbis mint összetett, hamis látszatot is adó objektumot.

A PSZEUDO azonban nem kötelezi el magát csupán a leleplezés aktusának. A PSZEUDO szobor az egyszerű és konkrét tárgyak felületére óvatosan új felületeket helyez, s a tárgy felületére finoman rárakódó vizuális elemek új szemszögbõl mutatják be a formákat. A PSZEUDO tehát nemcsak tagadja a manipulált egzisztenciát, hanem igenli is, amikor megvilágítja összetettségét, szerkezeti gazdagságát. Végülis a PSZEUDO értelmezhetõ egyirányú állásfoglalásként. Az igen és a nem dialektikus egységében önmagán túl a világba mutat, de vissza is tér önmagába. A PSZEUDO nem filozófia, nem történelem, hanem az, ami megszületése pillanatában is volt: szobor.

A PSZEUDO addig egzisztál, amíg a látszat igaz tényezõ, és viszont.

Budapest, 1970 október

<< vissza